Védett: Party in the USA
•2009/12/29 • Hozzászólások megtekintéséhez add meg a jelszavadatVédett: Bad Romance
•2009/12/29 • Hozzászólások megtekintéséhez add meg a jelszavadatVédett: Legyen Ünnep
•2009/12/29 • Hozzászólások megtekintéséhez add meg a jelszavadatAll I Want For Christmas Is You
•2009/12/12 • Szólj hozzá Miután elolvastam A terápia című könyvet, rájöttem, hogy az életben az embereknek sokkal nagyobb problémákkal kell megküzdenie, mint az enyémek.
Így idejét láttam újra nekilátni a blogolásnak.
Reggel 7. Szól az ébresztő. Lenyomom, átfordulok a másik oldalamra.
Reggel 8. Csörög a telefon. “Hívás – Holi“. Igen? – NA MIZU? beszéltünk negyed órát, aztán gyorsan elkészültem, és elindultam a népligetbe. A metrón Üvöltő Szeleket olvastam, és egész gyorsan odaértem. Még godnoltam is, hogy hamarabb ott leszek, mivel 10-re értem oda, és a busz 25-re volt kiírva, de mikor beléptem, hívott holi, hogy holvagyok. Mondom itt. Hát ő is. XD
Miután megtaláltuk egymást, eldzsaltuk villamossal a Józsefvárosi piacra. Néztünk ilyen piros égőcuccot, és vett is holi, szóval azzal felszerelkezve indultunk tovább. Visszafelé betértünk egy szőnyegboltba, ahol mondták hogy holi kap diákkedvezményt, meg hogy szinglik és hozzon nekik is egy csajt XD röhögtünk egy jót, aztán beültünk a mekibe. Vett holi kaját nekemis, aztán leültünk, és én visszamentem venni egy ketchupot, egy mustárt és egy majonézt. Nem nézett hülyének a srác… annyira :) XD
Aztán mentünk örsre, ahol is holi ugy döntött, vesz bérletet, meg megvettük a jegyeket Mogyoródig, aztán elmentünk karácsonyfát venni. Holinak nagy és terebélyes kellett, ugyhogy a legnagyobbat szépen megvette, felkaptuk, felcipeltük a HÉVre, majd egész a házig. Ja és a ház melletti sarkon találtunk egy fenyőfaárust… szoval nagyszerü volt XD Amugy nem volt olyan vészes, csak megszakadt a derekam :) XD
Hú a ház…. hát valami eszméletlen *-* nagyonjo. és még milyen lesz :D
Aztán előszőr bementünk az Árkádba, New Yorkerbe, ahol hs vett egy kabátot meg egy hm… érdekes sapit :”D Meg metrón röhögtek rajtunk.. nem is értem :O XD
Utána ferenciekre mentünk a heavenbe, ahol holinak Wobe-bal volt találkozója. Megbeszélték amit kellett, aztán holival kimentünk Tomi elé népligetbe, aki Wintitől jött haza.
Felmentünk hozzájuk egy fél órára, aztán pizzázni mentünk Maxie-vel (akivel agyon ölelgettük egymást), Ginával, Erykkel és a barátnőjével kiegészülve, később pedig Niki, Matyo, Vivi, Fáni, Dancsi, Eni mégkésőbb pedig Winnie is megérkezett. Ettünk néhány pizzát, sztorizgattunk, röhögcséltünk, Tommy meg holi kikészítettek – csak a szokásos.
Ezek után visszamentünk Westendbe, ahol Ginával és Maxie-vel – azaz anyával és apával – leültünk a mekibe egy kis családi délutánt tartani :”D Beszélgettünk, készítettünk néhány képet, nekem pedig már jönnöm kellett, mivel hétre haza kellett érnem.
Nemsokkal utánam megérkeztek rokonaink, szóval ők most kint beszélgetnek, én pedig a Csillagszületiket nézem.
Ennyi, azthiszem.
Amúgy mostantól, ha nem történik semmi izgalmas a napon – pl holnap is előreláthatólag itthon fogok ülni – nem írok postot vagy legalábbis nem beszámolót.
Ennyi.
Puszi.
-
•2009/12/10 • Szólj hozzá“– Hogyan fogadta az apja halálhírét?
– Nem túl jól. Steglitzben, az amerikai szektorban laktunk, az Andrew Barracks közelében, egy sorházban. A ház mögött tartottunk egy kis korcs kutyát, Terryt, akit egyszer az utcán találtunk. Apám utálta, ezért többnyire rövid pórázra volt kötve, és soha nem jöhetett be a házba. Amikor anyám elmondta, hogy apám meghalt, kimentem a kutyához, és verni kezdtem. Apám egyik baseballütőjét használtam, a nehezebbiket, amelyiknek vasmagja volt.
Mivel a póráz rövid volt, Terry nem tudott kitérni az ütéseim elől, menekülni pedig végképp nem volt képes. Először eltörtek a lábai. Terry félve meglapult. De én tovább ütöttem. Nyolcéves kislány voltam, a megszállott dühével és erejével felfegyverezve. Valamikor, talán a tizedik ütés után Terrynek eltört a gerince, és már nem tudott mozogni. Rettenetesen üvöltött fájdalmában, de én tovább ütöttem, amíg a vér ki nem folyt a száján, és végül már csak egy darab hús volt, melyből az utolsó leheletnyi életet is kivertem.
Viktor megpróbált undor nélkül nézni Annára, és nyugodtan megkérdezte:
– Miért csinálta ezt?
– Mert Terry volt, akit az apámon kívül a legjobban szerettem az életben. Gyermeki megszállottságomban azt képzeltem, ha elvették tőlem azt, akit a legjobban szerettem, akkor a második legkedvesebbnek sincs többé helye az életemben. Dühös voltam, mert Terry még élt, apám pedig már nem.
– Ez szörnyű élmény lehetett.
– Igen, az volt. De azt még nem is tudja, miért volt igazán szörnyű.
– Ezt hogy érti?
– Még nem hallotta a teljes történetet, dr. Larenz. Ebben az élményben nem az apám halála a legborzasztóbb. És az sem, hogy egy kis ártatlan kutyát kegyetlenül halálra kínoztam.
– Hanem?
– Az igazán borzasztó számomra az, hogy ez a kutya soha nem létezett. Terry soha nem élt ezen a világon.”
részlet Sebastian Fitzek A terápia című könyvének ötödik fejezetéből
Sound Of Silence
•2009/12/08 • Comments OffNem véletlen, hogy napok óta nem írok normális bejegyzést.
Méghozzá azért van ez így, mert amennyiben mégis írnék, annyiból állna az egész, hogy minden szar, elegem van mindenkiből, és kurvára egyedül érzem magam :]
We Are The World
•2009/12/06 • Szólj hozzáMa reggel hajlnai ötkor felhívott holi. Hogy mit csinálok. És hogy ők mit csinálnak. Meg ilyenek. Meg beszéltem Mettel is. :”D Vicces volt.
A jótékonysági klub is jó volt. Nagyon. (:
Egyébként pedig. Most ha megengeditek, szeretnék egy kicsit meghalni. (:
And the truth, you know, love is all we need..
Party in the USA
•2009/12/05 • Szólj hozzáTegnap este megvertem Nikolát aknakeresőben.
Amúgy jó napom volt.
Dinával visitoztunk.
Sanyi telója beleesett abba a szarba.
Rámesett egy bácsi.
Nikolával meg Wiwiennel eltévedtünk a Váci utcában.
Matthew az ölembe ült és kintvolt a dereka, közben pedig megtanított minket franciául káromkodni (kommentet la’ mama?), meg a calgonnal a mosógép is tovább él német verzióját énkeltük. (vásmásine líbe lenge mit kálgon xd)
Boryval közöltük, hogy átbasztuk.
Vettem nightmare before christmas-os övtáskát.
Nézem a csillagszületiket.
És valamiért iszonyat szar kedvem van :”) Mindegy, lesz ez még így se :)
